Először is, tényleg nem fogom többször csak úgy Andyzni, mert az a név tényleg foglalt.
Majd kitaláltok neki is valami becenevet, addig meg marad Murray.
Írni persze nem ezért akartam róla, és még csak nem is azért, mert pillanatnyilag nem lehet róla nem írni.
Nem azért, mert az elmúlt fél évben ő volt a legjobb. Nem azért, mert alig-alig kapott ki. Nem azért, mert istentelen jól játszik.
Hanem azért, mert most ugyan mindenki el van tőle ájulva (joggal), de azért ilyett látott már a világ.
R.e. (Roger előtt) 10-15 körül meglehetősen természetes volt az ilyesmi.
Minden félévnek megvolt akkor ugyanis a legjobbja.
Néha ugyanaz (kétszer - háromszor egymás után, nem pedig kilencszer), aztán jött valaki más.
És ami a legeslegfontosabb, nem mindegyik nyert közülük Grand Slamet.
Gorannak például legalább két, de inkább három ilyen féléve volt, amíg végre behúzta.
Amíg nem nyer valamit, addig Andy Murray nem az, akinek pillanatnyilag a világ gondolja.
Addig egy olyan játékos, aki elbukta élete legfontosabb meccsét.
Egy olyan ellen, akit egyébként rendszeresen megver.
És az ugyan nyilván sokak szemében felmentés, hogy egy olyantól kapott ki, aki egy tucat Grand Slamet nyert addig, de a sajátjában aligha.
Ott majd csak akkor lesz az, ha megnyerte az elsőt.
