Végül az első opció jött be, hogy minden olyan lett mint tavaly, a wimbledoni elődöntőben. Három játszma, egy szorosabb, kettő sima, talán csak annyi meglepetéssel, hogy nem az első lett szoros, mint azt sokan gondolták, hanem a harmadik.
Szafin nem volt igazán jó, ez ellen a Federer ellen semmiképp. A harmadik játszmában legalább a stat őt hozta ki, dehát akkor már ott figyelt a két szettes hátrány. Rog nem csinált különöseb drámát abból, hogy elmasíroztak a tie breakig. Ott meg villant hármat, és az történetesen az utolsó három labda lett.
Federer érdekesebb.
És nem csak azért mert már csak ő van versenyben. Azt hiszem, hogy jobb formában játszik, mint tavaly egész évben szinte bármikor, és ami különösen érdekes, jobb mint a US Openen volt.
Ettől még persze nem biztos, hogy nyer is, hiszen azt azért ne feledjük, hogy Szafin stílusa sokkal inkább fekszik neki, mint mondjuk Murray-é, vagy Nadalé. Ő mindig azok ellen szenved meg, akik sokat futnak, akik ellen nehéz megcsinálni egy-egy pontot. Viszont egyre inkább úgy fest, hogy ilyennel csak a döntőben találkozhat. Nagyon rossz napot kell kifognia, hogy Berdych, majd azt követően mondjuk Del Potro veszélyes legyen rá. Sőt, ha ezt a gondolatmenetet folytatjuk akkor elvileg Djoko se, de azért az ott az elődöntőben már minden nagyon más meccs lesz.
Ha lesz.
Mindenesetre ez a mai a világelső Roger volt, abból is a jobbik féle.
A torna mostantól arról szól, hogy vannak-e már világelsőbbek.

ps. Azt a vonalbírót, aki a harmadik szett rövidítésében 4-1-nél gondolta úgy, hogy megnyílt az út a világhír felé, tényleg jó lenne elküldeni pszichiáterhez. Ilyen lábhibát, én még nem hallottam bemondani.
Soha, semmiféle szintű meccsen.
De erről majd még bővebben is.