Bár már a beharangozóban is azt írtam, hogy szerintem a teniszmeccs pusztán az álca, azért azt gondolom, nagyon jó, hogy teniszmeccs volt, az álca nem pedig sakk.
Nehezen tudtam volna így örülni egy huszár ef négynek.
Meg aztán olyan szép vita kerekedett tegnap arról, amit írtam, hogy úgy gondoltam, lehetne egy post a legprimerebb dolgokról is. Tenyeresekről, fonákokról, adogatásokról.
A cím nem véletlen. Az ezer százalék, hogy amiről szó lesz, az pusztán tünet, ennél sokkal fontosabb az, ami mögötte van.
De azért ez sem lényegtelen.
Rog picit más taktikával jött ki, mint eddig általában Rafa ellen szokott, és nagyon más taktikával, mint bárki más ellen. Ennek azt hiszem a Verdasco meccs volt az oka, mert bár váltig állította, hogy szerinte nem azon fog múlni, gyaníthatóan úgy érezte, hiba lenne nem kalkulálni vele.
Aztán hiba lett.
Hogy kalkulált vele.
De ezt csak így utólag mondhatjuk biztosra, ha behúzza négyben vagy ötben, akkor azt mondjuk nagy stratéga.
Szóval egy lehelettel defenzívebb, vagy ha így tetszik türelmesebb Roger jött ki, mint akit megszoktunk. Sokkal többet várt, sokkal többet futott, nem volt annyira vehemens, mint amilyen lenni szokott.
És sokkal rosszabbul szervált.
Volt, hogy majdnem két játékon keresztül képtelen volt pályára ütni az első adogatását. Persze most mondhatják sokan, hogy ez volt mindennek az oka, ezért nem volt talán annyira agresszív, de én ezt nem hiszem.
De nem haragszom meg, ha valaki viszont hiszi.
Rafa picit fáradt lábakkal kezdett, de aztán két-három játék után ez már nem látszott igazán. Mondjuk úgy harmadik játszma elejéig. Addig játszotta ugyanazt, amit szokott Rog ellen, függetlenül attól, hogy a svájci nem azt játszotta. Ott aztán elkezdett agresszívebb lenni. Én úgy hiszem azért, mert fogytán volt az üzemanyag, meg hát a második játszmát is bukta, úgyhogy volt ok a váltásra.
Hogy nagyon őszinte legyek, itt egy centet nem tettem volna a spanyolra. Federernek meg is voltak a lehetőségei, ha  a breaklabdákat annak tekintjük a szett végén, de azt is látni kell, hogy a hatból Rafa mindössze egynél osztott lapot Rogernek.
Viszont az egy tenyeres return volt második szervánál. De elakadt a háló tetejében.
A negyedik játszmában láttuk egyedül azt a Federert, akit általában szoktunk. Itt volt igazán éle a tenyereseinek és itt látszott igazán, hogy egy fáradt játékos ellen a tempó az legalább olyan komoly fegyver, mintha mondjuk rövidítgetünk, vagy futtatjuk az alapvonalon.
Bár ezekből sem volt hiány.
Szerintem ha így játszik végig több esélye van. Nem merem azt leírni, hogy nyer.
Az ötödik játszmára nem érdemes szót vesztegetni. Az egyáltalán nem a teniszről szólt.