Amikor arról szoktunk beszélni, hogy Roger mit nem ért el a teniszben, akkor majdnem mindig megállapodunk ott, hogy nem nyert Roland Garrost. Talán azért, mert itt is nyilvánvaló a párhuzam Pete-tel, talán azért, mert hajlamosak vagyunk csak Slamekben gondolkodni, nem tudom.
Azt viszonylag ritkán emlegetjük, hogy nem volt Davis Kupa győztes sem.
Pedig hát azért az is fontos lenne ugyebár.
Jó, tudom, az nem csak rajta múlik, ezt szerintem belátta még 2003-ban, amikor az elődöntőben kikapott Léjttől 2/0-ás vezetésről. És ez elég volt a vereséghez. Vagy pár hónappal később, amikor immáron világelsőként hiába nyerte meg a franciák ellen mindkét egyesét, mégis kikaptak.
Egyértelműnek tűnt akkor, hogy Allegroval, Heubergerrel, Kratochvillal nem lehet nyerni.
Így aztán megelégedett azzal, hogy szépen bent tartsa a svájciakat, és mindig csak szeptemberben játszott. Aztán 2007-ben már ez sem volt elég, az osztályzón ugyan nyerte mindkét egyesét Prágában, de a párost bukta Allegróval, Wawrinka pedig kikapott Berdychtől és Stepanektől is, így kiestek.
De aztán szépen megváltozott a világ.
Előbb Stan jutott be a legjobb tízbe, majd megnyerték a párost az olimpián, így nyilvánvalóvá vált, hogy idén már a DK-ban is lehet keresnivalójuk.
Értsd: megnyerhetik.
Mert Roger alább nyilván nem adja.
De aztán megfájdult a háta, nem indult el Dubaiban, és nem játszott az első körben sem. Nélküle pedig Wawrinka kevés még akkor is, ha megverte Blake-et. Harmadik svájci teniszező pedig már nincsen. Így aztán idén sem lesz Davis Kupa győztes.
Persze most lehet írni, hogy milyen hazafiatlan cselekedet volt, meg ilyesmiket, de szerintem nincs értelme. Így döntött, biztosan tudja miért. Gyanítom, ha hozta volna az Ausztrál Open döntőjét, nem fájt volna ennyire a háta, vagy ha döntőt, elődöntőt kellett volna játszani a DK-ban, akkor se.
Így döntött és ezt tiszteletben kell tartani.
Mert lehet, hogy más most fontosabb.