Egyszer egy svéd, aki két kézzel ütötte a fonákot és ötször nyert Wimbledonban továbbá hatszor a Garroson, fogta magát és azt mondta vége.
Nem volt még 26 éves se, nem is nagyon értette senki, hogy miért vonul vissza.
Nem nyert tudniillik US Open-t, pedig négyszer játszott döntőt.
És nagyon vágyott rá.
Meg hát világelsőként nem nagyon szokás visszavonulni. Nem tudom, hogy megkérdezte-e azóta Björn Borgot bárki, hogy megbánta-e.
De őszintén szólva nem lennék meglepődve, ha igen lenne a válasz.

Tegnapelőtt egy pici belga lány, aki egy kézzel üti a fonákot és négyszer nyert a Garroson, azt mondta vége.
Nincs még 26 se, nem is nagyon érti senki, hogy miért.
Nem nyert tudniillik Wimbledont, pedig kétszer játszott döntőt.
Meg háromszor elődöntőt.
És hát világelsőként nem nagyon szokás visszavonulni.

Ne tévedjünk, a két történetnek nem sok köze van egymáshoz, noha nyilván sok a hasonlóság.
Viszont a különbség, az az egy ami számít:

Justine Henin nem volt wimbledoni bajnok.