Van egy mesterszéria torna Hamburgban, amire minden évben stabilan száz-százötvenezer néző látogatott ki az elmúlt évtizedben. Van egy torna Hamburgban, amelynek döntőjét csaknem minden valamirevaló salakmenő megjárta. Amit a világ valaha élt legjobb teniszezője négyszer megnyert. Az a torna, ahol tavaly és idén is a világranglista első két helyezettje játszott háromszettes döntőt. Van egy torna Hamburgban, ahol ugyan sokat esik az eső, de a jelentős mennyiségű sör és bratwurst sok német sporteseményt tudott már mediterrán fiesztává változtatni.

A fedettpályás tornákat leszámítva ez az egyetlen olyan mesterverseny, ahol garantált a tévés közvetítés biztonsága: a Rothenbaum kapott ugyanis egy tüchtig esernyőtetőt 2008-ban. Teniszt szerető és értő, lelkes és a német férfi tenisz pocsolyaszerűsége ellenére is óriási közönsége miatt Hamburg az egyik leghangulatosabb, tévén keresztül is élvezhető állomása a tournak.

Nos ezt a mesterszéria tornát kívánja megszüntetni az ATP. Jó, nem fogják megszüntetni, csak épp lefokozzák. De végső soron az majdnem ugyanaz. Helyette Madrid kap egy tavaszi salakos mesterversenyt, az őszi fedettpályás torna pedig elköltözik Pekingbe.

Madrid is érdemel egy nagy salakos versenyt, persze. Hiszen tizenhárom spanyol van az első százban a világranglistán. A németeknek viszont így marad egy nagyobb női, két kisebb férfitornája és egy csapatvébéje.

Az ilyen döntéseknek ezeregy oka van, nyilván többségük anyagi. De sikeres, virágzó, profin működő és eladható vállalkozásokat kettétörni jól meghatározott indok nélkül, több mint aggasztó. Rövidtávon nyilván a nem véletlenül népszerű hamburgi torna jövője miatt, hosszútávon a német tenisz vagy épp az ATP Tour jövője miatt.