Tragédia nem történt.
Ági elszalasztott egy lehetőséget, de lesz majd még ilyen jó néhány, úgyhogy a Dunának menni nyilván nem kell.
Elgondolkozni viszont el lehet.
Vagy kell, nem tudom.
Nem azon, hogy hogyan kaphatott ki egy Kvitovától, vagy hogyan lehet elbukni 5:1-ről egy rövidítést, mert ez egy ilyen játék, ha tetszik ha nem, ilyen dolgok előfordulnak.
A mögöttes dolgok az érdekesebbek.
Az, hogy Ági most éppen nem az az Ági, aki ősszel volt.
Ez egyfelől teljesen természetes, megváltozott az élete, megváltozott körülötte sok minden, ő nagyon fiatal még, ezeket meg kell tanulni kezelni.
És ez nem megy egyik napról a másikra.
Ha szigorúan csak a teniszpályát nézzük, az esetek java részében ma már ő az esélyes.
Van valamilyen győzelmi kényszer ilyenkor, talán elsősorban maga előtt, ezzel sem egyszerű együtt élni.
Ezt megszokni sem két pillanat.
De.
Az őszi Ági biztosan nem úgy állt volna oda az első játszmához, hogy majd Kvitova többet ront, mint ahány nyerőt üt.
Az őszi Ági ellen nem ütött volna Kvitova 20 nyerőt egy játszma alatt.
Salakon.
Esőben.
Az őszi Ági nem tűnt sértődöttnek egy-egy elveszített labdamenet után.
Szóval az őszi Ági más volt.
De azért csak lesz még ősz.
Csak valaki szóljon neki.