Kéne most valami értelmeset írni a Roger-Gonzáról. De hát aki nézte, úgyis tudja.
Meg hát női szemmel sem volt egy utolsó meccs.
Rogernek jól áll a fekete, na meg az a csuklómozdulat, amitől olyan idétlenül tátva marad az ember szája.
Fernandónak jól áll a fekete, és elég férfias alkat, kár hogy borotválja a lábát. Nem akarok túl bennfentesnek tűnni, de a mellkasát is. (Edzés közben láttam, na.)
A mérkőzés különösen felemelő pillanata volt, amikor egyszerre cseréltek pólót két szett között.
De hát ez volt az a meccs, ami olyan élvezetes volt, hogy az ember önző és kegyetlen módon hirtelen elkezdi támogatni az öt nyert szettre menő találkozók bevezetését.

Csak azt a fényes narancssárga ridikült nem értem, Roger.