Párizsban már akartam róluk írni, csak aztán elmaradt valahogy.
Petra asszem akkor mesélte, hogy reggel nyolckor már melegítenek, hangosan dalolva, mint egy szakasz katona a reggeli tornánál.
Ott valami hihetetlen profik voltak, eleve csak igazolt teniszezők lehettek, szemüveg kizárva, két hónapos edzőtábor, még az is meg volt nekik mondva, hogy hány sasszénak kell esnie egy gurításra.
Libasorban futottak ezerrel, amikor cseréltek, és még véletlen sem előzött meg senki egy nála magasabbat.
Itt nem gondolnám, hogy a teniszezők szednék a labdát.
Jól megtermett, néha túlsúlyos srácok csűrik a labdát az egyik sarokból a másikba, lényeg, hogy mihamarább odaérjen.
Le nem nagyon pattan, mert ezek a srácok baseball-on nőttek fel, de ha igen, az sem gáz.
Más világ ez.