Először is, alighanem a legfontosabb: Murray Nadal ágára került, így aztán értelemszerűen Djoko meg Federerére. Az ember leírja ezt így tök természetesen, de ha belegondol, azért fura. Egyrészt ha az elmúlt félévet tekintjük, akkor ugye a harmadik-negyedik az első kettő. Másrészt meg az elmúlt egy év úgy telt, hogy Nadalék alighanem azt nézték a sorsolás után először, hogy kinek az ágára került Djoko.
És bosszankodtak nyilván, ha az övékére.
Most meg akkor, ha nem.
Roger most valószínű fellélegzett, de nagyon.
Már amennyire fellélegezhet az ember, ha a második körben Moya, a harmadikban Safin vár rá.
De Nadal se járt jobban.
Neki mondjuk az első két kör segédmunkának tűnik, de azért mégis csak az ő ágán van, Gasquet, Haas, Gonza, Hewitt, Canas, meg legfőképpen Simon.
Murray Pavel ellen kezd és minden emberi számítás (mínusz Nishikori) szerint besétál a nyolcba. Neki a verseny ott kezdődik majd. Valószínűleg a négy nagyból ő járt a legjobban.
Djoko egy kvalis ellen kezd, de utána jöhet Chardy, aki tavaly a Garroson hazazavarta Nalbandiant, majd az a Nieminnen, aki pont ma verte őt Sydneyben.
Szóval nem egy egyszerű Slam lesz ez.
Pedig a csemegékről még nem is szóltunk. Merthogy ilyenek is vannak.
Mondjuk egy Gonza - Léjt rögtön az első körben. Vagy egy Kiefer - Canas. Ha Kiefer bokája rendbe jön persze. És a két győztes ráadásul egymással játszik majd.
Nem lesz rossz a Monaco - Tsonga sem, meg a Ferrero - Santoro, hogy a Mathieu - Nieminenről már ne is beszéljek.