Nem járt túl jól a Rod Laver nappali közönsége, amellett, hogy ropogósra sültek a nemzeti ünnepen, a program három meccséből kettőt végig se játszottak, a harmadik pedig túl sima volt ahhoz, hogy izgalomba hozza őket.
Simon és Monfils átmozgató edzésnek tűnő első két szettjéből még az átmozgató jelző is hiányzott időnként, a két jóbarát nem akarta megbántani a másikat azzal, hogy a T-vonalnál hosszabb labdát üt az ellenfélnek. Volt, hogy leálltak pár percre a játékkal, hogy együttes erővel beszéljék rá a vezetőbírót a tető becsukásának szükségességére. Nyilván azt is megdumálták előre, hogy amelyikük nyer, az azért lehetőleg pihenten érkezzen a Rafa elleni negyeddöntőre. Gael három szett után fel is adta csuklósérülés miatt.
Azarenka és Serena viszont ígéretesen kezdtek, egy 200%-on pörgő fehérorosz lány ütötte le a pályáról Serenát az első szettben. A második játszmában aztán fordult a kocka, Azarenka először csak tétovázni kezdett, majd kóvályogni, végül jött az ápolás. Ami utána következett, az egyenesen ijesztő volt: Azarenka az ájulás határán, szédelegve próbálta folytatni a játékot. Nagyon féltem, hogy össze fog esni. Szerencsére sikerült rábeszélni, hogy nem érdemes kockáztatni, így szettelőnyben adta fel a meccset, és zokogva hagyta el a pályát, zúgó tapsviharban.
Serena pedig megnyert szett nélkül jutott a 8 közé, ahol azzal a Kuzival játszik, aki 5 gém után ment tovább, szegény Cseng csúnya esése és csuklósérülése miatt.
Azarenka a meccs után azt mondta, hogy egész délelőtt hányt, és magas láza volt. Zárójel, felmerül a kérdés, hogy akkor miért állt ki a meccsre, vagy ha tényleg ennyire beteg volt, akkor hogyan tudta lemosni Serenát a pályáról az első szettben, zárójel bezárva.
Ettől még küzdőszellemből csillagos ötös Azarenkának, szerintem nem is látott már, de azért odaállt szerválni, annyira akarta folytatni.
Rafa pedig olyan simán és meggyőzően győzte le a hullafáradt Gonzát, hogy kevesebb, mint két óra múlva mehettek is a nézők a strandra Australia Day-t ülni.
