Most, hogy a világ négy legjobb férfi teniszezője közül három már elmondta a véleményét az új doppingszabályokról (csak Djoko nem), talán nem árt, ha picit körülrágjuk a kérdést.
Fontos azonban tudni, hogy attól, mert valaki elítél egy ilyen szigorítást, még nem doppingol.
És attól, hogy üdvözöl, még nem tiszta.
Az új szabályok szerint minden teniszezőnek az év valamennyi napján meg kell adnia egy órát és egy helyet, amikor és ahol a doppingellenőrök megtalálják.
Ez a szigorítás jó Roger szerint, drákói Rafa szerint, Murray meg előhozakodott egy esettel, melynek csak érintőlegesen van köze az új szabályokhoz. Ő azt nehezményezte ugyanis, hogy egyik reggel hétkor, a lakásában kereste fel egy ellenőr, aki ráadásul az elejétől a végéig szerette volna szemrevételezni a mintaadást.
In concreto.
A nehezményezést őszintén szólva én már a reggel hét miatt is értem, arról nem beszélve, hogy az esetnek akad azért egy pusztán férfiember számára értelmezhető kellemetlen volta.
És ezt most gyönyörű szépen írtam le.
Azért mondtam, hogy ennek az esetnek pusztán érintőlegesen van köze a kialakult vitához, mert elvileg ilyen akár tavaly is történhetett volna Andyvel, hiszen ez egy véletlenszerű ellenőrzés volt. Az elv amivel támadja a szabályokat, az ugyanaz, mint Rafa esetében.
A privát szféra védelme.
És őszintén szólva meg is lehet érteni Andy és Rafa ilyetén igényét, de azt is látni kell, hogy az ATP most jutott el oda, ahova az atléták hasonló szervezete már tíz évvel ezelőtt. Azzal kiegészítve, hogy náluk ha az illetőt háromszor nem találják ott, ahol kéne, az automatikus doppingvétség.
És ezalatt a tíz esztendő alatt talán ha két atlétát fel tudok sorolni, aki közelítőleg keresett annyi pénzt, mint Andy. Rogot, Rafát nem is merem párhuzamba állítani.
Nem tudom mit szólnának egyébként, ha történetesen magyar olimpikonok lennének, hiszen nekik a teljes napjukkal el kell számolniuk.
Elvileg.
Egyébként a problémának akad egy viszonylag egyszerű megoldása.
Be kell írni azt a helyet és időt, amikor az ember edz.