Kezdjük a szigorú tényekkel, bár ez már ilyenkor nem sok jót sejtet.
Az izraeli Shahar Peer nem kapott vízumot az Egyesült Arab Emirátusokba, így nem tudott elindulni a Dubai tenisztornán.
A játékosok sajnálkozásukat fejezték ki, Larry Scott a WTA igazgatója pedig bejelentette, hogy úgy döntöttek, az idei tornát ugyan lebonyolítják, de a torna jövője legalábbis kérdéses.
És akkor nézzünk picit a dolgok mélyére.
Peer pillanatnyilag 48. a világranglistán, ami egyetlen egy okból számít ebben a kérdésben: joga lett volna indulni a Dudai tornán. A torna cut off-ja 73, aki annál jobb, az indulhat, amióta világ a világ.
Így volt ez tavaly is, akkor is jogot szerzett, akkor indulhatott is, sőt mint mesélte, szeretettel várták és nagyon jól érezte magát.
Azóta azonban történt egy s más, az izraeli csapatok bombázták Gázát, több mint ezer palesztin életét vesztette, megszűnt a diplomáciai kapcsolat a két ország között.
Ha így nézzük, biztosak lehetünk benne, hogy néhányan az Emirátusok döntését sajnálatosnak, ámde jogosnak látják majd, pedig nem az. És nem azért nem az, mert nyilván az izraeliek is bombáztak valamiért, hiszen így az egészet visszavezethetnénk az egész közel-keleti konfliktusra, ami legalábbis tévútnak látszik.
Dubainak azért nem volt joga ilyet tenni, mert kötött a WTA-val egy szerződést, amiben világosan benne volt, hogy semmiféle ilyen mérlegelésnek helye nincs. Aki jogot szerzett a részvételre, az indulhat, aki nem, az nem. Nem számít kicsoda, micsoda, honnan jött, ki a papája, hosszúszőrű-e a kutyája vagy éppen tacskó.
Dubai megszegte ezt a szerződést.
Hogy ilyenkor mi a teendő a másik fél részéről, az nagyon nehéz kérdés, mert precedens ilyenre nem nagyon volt eddig. Ha egy sporteseményt bojkottáltak, akkor azt mindig a résztvevő bojkottálta ilyen-olyan okból, nem pedig a szervező mondta, hogy ez vagy az nem jöhet.
Szóval nehéz kérdés, amit tovább bonyolít, hogy a Közel-Kelet pillanatnyilag nagyon fontos partner a teniszben. Ennek materiálisabb oka nyilván az, hogy az arab világ  azon ritka helyei között van a világnak, ahol most is van pénz rendesen.
A magasztosabb pedig a magasfokú nőnevelés, hogy úgy mondjam, hiszen nem szabad elfelejteni hogy milyen fontos lépéseket tett meg a térség az utóbbi időben. Néhány éve még senki sem gondolhatta komolyan, hogy miniszoknyás lányok fognak szaladgálni arrafelé.
De a fontosabb azt hiszem pillanatnyilag az, hogy nem hemzsegnek a 2 milliós női tornák, a WTA egyik fő szponzora pedig a Dubai Duty Free.
A másik oldal viszont, hogy Dubai most olyan cégeket hozott kellemetlen helyzetbe, melyek szintén nagyon sok pénzt áldoztak a női teniszre, és amelyek eléggé el nem ítélhető módon kényesek arra, hogy nevük ne nagyon kerüljon kontextusba ilyen balhékkal.
Gondoljuk csak végig, hogy  a Tour most ugyanúgy Sony Ericsson WTA Tour lesz, mint mindig, a torna névadója meg ugyanúgy a Barclays. És a többi.
Azt hiszem életemben először nem lennék Larry Scott.