Utoljára ekkora szélre 99-ből emlékszem, a Garrosról, akkor a negyeddöntőben Medvedev csinált bohócot Kuertenből, kb. 35 tökéletes rövidítést ütve az orkánban. 
Beleértve a meccslabdát is, melyet követően Guga kiütötte a labdát dühében még a Chatrier-ről is. Ami akkor egyébként még nem is volt Chatrier, hiszen még élt a névadó.
Lehet persze, hogy az nem is volt ekkora szél, és az is biztos, hogy volt olyan meccs azóta, ahol jobban is fújt, de hát az emlékek furcsa dolgok.
Mindenesetre tegnap Rafa sokkal inkább játszotta azt, amit ilyen körülmények között kell. Ami nem volt nagy kunszt, mert Murray/Brandy/Mári/Moraj/Menyus gyakorlatilag 1/1-től pontosan azt játszotta, amit ilyen körülmények között semmiképpen nem szabad.
Úgy indultak mindketten, hogy majd lehetőség szerint kerülik a vonalak közelségét. Ami bölcs gondolatnak látszott, és ezt Rafa a végéig nagyjából meg is tartotta. Szinte csak akkor változtatott elgondolásán, amikor változtatni kellett.
Figyelt, mint mindig, és alig rontott, szintén mint mindig.
És stb. mint mindig.
Ezzel szemben Murray/Brandy/Mári/Moraj/Menyus talán még most is amiatt puffog, hogy valamikor a harmadik játékban, keresztbe fújt egy szalvétát a szél, ami miatt a mérkőzésvezető nem állította meg a labdamenetet.
Merthogy egyfelől ő nem látta, másfelől pedig azt hiszem, szerencse, hogy nem látta, mert a labdamenetnek már vége volt akkor. Mindenesetre szélben puffogni nem lehet.
Murray/Brandy/Mári/Moraj/Menyus mégis végigpuffogta a meccset, csak éppen a puff helyett egy négybetűs szót használt, ami f-el kezdődik.
Többnyire.
Próbálkozott mindenfélével, szerva-röptétől a nem is tudom meddig, de a lényeg az volt, hogy mindig ő próbált valamit, amire Rafa küldhette a kontrát. Ha pedig ő kontrázhat, akkor csak Murraynél/Brandynél/Márinál/Morajnál/Menyusnál nagyságrendekkel jobb támadók verhetik meg. A skót ott hibázott, hogy türelmetlen volt, és itt egy mellékszállal elkanyarodhatunk arra is, hogy ha így nézzük, teljesen mindegy van-e szél vagy nincs, mert ezzel a tenisszel Andy esélytelen Nadal ellen.
Más kérdés persze, hogy a valószínűleg a szél miatt játszotta ezt a teniszt.
Ja és még valami, túl mindenen, a mérkőzés a legfigyelemreméltóbb momentuma Nadal adogatása volt.
Jó tudom, voltak csodálatos labdamenetek, még ezek között a körülmények között is, és kell egy picike perverzitás ahhoz, hogy valaki ebben lelje örömét, de vállalom.
Szóval Balázs is említette a közvetítés közben, hogy Rafa a szokásostól eltérően, sokkal később engedte el a labdát a feldobásnál, hogy olyan volt az egész ritmusa, mint amikor a röplabdások a "tyúk-ot" játsszák.
Ami  a leghihetetlenebb, az talán nem is az volt az egészben, hogy mindezt meg tudta csinálni, bár önmagában ez is döbbenetesen nehéz.
Számomra a hihetetlen az volt, hogy ezek begyakorolt, már-már kimunkált adogatások voltak.
Hogy készültek erre.
Hogy ezeknek még erre is volt idejük.