A portugál teniszről az az utolsó emlékem, hogy még 95-ben, amikor itt játszottak a Davis Kupában, Noszály Sasa játszotta a nyitó meccset Emanuell Coutoval, ahol az első játszma rövidítésében a vonalbíró jó érzékkel egy második szervánál mondott be lábhibát.
Sasának.
A magyar vonalbíró.
Ami azért a DK-ban nem kifejezetten szokás.
Sasa vérmérsékletét ismerve, sokan biztosra vették, hogy ez egyenes út a vereséghez, amiben tulajdonképpen igazuk is lett. Bukta a szettet, és bár végül csak ötben, de a meccset is.
Mindezt B.Tóth László, az akkor még ismert DJ, a zsúfolt büfében egy meglehetősen hangos "eznemnormálissal" kommentálta. Amivel csak az volt a gond, hogy Sasára, és nem a vonalbíróra értette.
Mindehhez képest Frederic Gil felüdülés, bár azt azért hozzátenném, hogy az említett DK meccset azért megnyertük, Gil pedig vesztett tegnap.
De úgy játszott Rafa ellen, ahogyan világranglistahetvennegyedikek ritkán szoktak. Nem nagyon tisztelte őt, sőt egyáltalán nem tisztelte őt, az első játszmában 5/4-nél két labdára volt a szettől, a másodikban pedig breakelőnye is volt.
Jó persze Nadal nyert, mert Nadal nyerni szokott, de megtudtuk, hogy portugál tenisz létezik. Férfivonalon persze.
Mi viszont nem biztos, hogy ugyanezt elmondhatjuk magunkról.
