A címet nem gondolnám lefordítani, talán megteszi majd más, én nem volnék műfordító.
Ez a címe Szeles Mónika önéletrajzának ugyanis.
Bár őszintén szólva, olyan komoly illúzióink nem lehetnek a magyar fordítást illetően, hiszen eddig konkrétan egyetlen teniszező könyve jelent meg magyarul, Ivan Lendlé (1989, IPM kiadó, 79 Ft-akkor).
Most persze jöhetnének a ilyen-olyan hazafias szavak, hogy márpedig ezt azért csak le kéne fordítani (bár nem gondolnám, hogy eddig pont a fordítással lett volna a gond), mert ő mégiscsak félig magyar, vagy tán egészen az, és a többi és a többi, de ezek a szavak itt nem jönnek.
Ez nem az a fórum ugyanis.
Amellett én egészen konkrétan azt gondolom, hogy valakinek a nemzetisége nem lehet érv egy könyv kiadása mellett.
Egy könyvet akkor kell kiadni, ha jó és érdekes.
Vagy ha megéri persze, de én most ezzel a vonallal nem foglalkoznék.
Szóval akkor kéne megjelentetni, ha jó és érdekes, de azt azért gyorsan megjegyzem, hogy Mónikának minden esélye megvolt arra, hogy jó és érdekes önéletrajzot írjon.
Bár szerintem kiegyezett volna ő egy szokásossal, kis egyszerűvel is.
Sőt.
Viszont azt ő aligha írta volna meg.
Lényeg a lényeg, hogy a világ egyik legzárkózottabb teniszezője a hírek szerint meglepően őszintén ír a karrierjéről.
Leírja például, hogy azt a '93-as hamburgi tornát semmiképpen nem szabadott volna folytatni, továbbá, hogy jólesett volna neki, ha Steffi Graf meglátogatja a kórházban. Sokat ír a papájáról, akit ugye nem sokkal az előtt a bizonyos utolsó RG döntő előtt veszített el, ír Bollettierirő,l aki a hírek szerint megkönnyezte a sorokat.
Ha valakit érdekel, Amazon.com.
Jobbat egyelőre nem nagyon tudok ajánlani.