Fogalmam sincs mit csináltam pont 19 évvel ezelőtt.
Nagyjából persze igen, érettségire készülés címén fociztam nyilván.
Fabrice Santoro azt hiszem kicsit precízebben emlékezhet, mert ő akkor már itt játszott.
Meg ma is.
Sok nyomot akkor még nem hagyott, hiszen pont egy kortársa nyert abban az évben, Michael Chang, aki az utolsó két meccsén Lendl-t és Edberget győzte le, finoman szólva is emlékezetes tenisszel.
A pici francia meg kiesett az első körben, és azóta sem jutott túl a negyedik fordulón.
Persze ezzel a 19 fellépéssel akkor is imádnák a franciák, ha tucatteniszező volna.
Dehát nem is az.
Nagyon nem az.
Azt hiszem nem volt még nála jobb férfijátékos, aki mindkét oldalról két kézzel ütött.
Sőt azt hiszem, ő az egyetlen közülük, aki úgy igazán játssza is a teniszt, nem csak nyögi a labdákat visszafelé rendületlen.
Fabrice Santoro, aki a legszimmetrikusabb teniszező a világon, alighanem eljutott odáig, amíg ezzel a játékstílussal  el lehet.
Vagy még annál is tovább.
És ez kereken 63 Grand Slam részvételt jelent.
És egy gyönyörű karriert.