Egy személyessel kezdeném, pedig ez nem egy én blog, hála Istennek. És ez nem is tanulság, hanem inkább egy kérdés.
Mennyire kell betegnek lenni ahhoz, hogy valaki ennnek a meccsnek a negyedik(!) játszmájában odaüljön a gép elé, és írjon egy hozzászólást, bármiféle fórumba?
Az már huszadrangú kérdés, hogy a bejegyzés arról szólt, hogy én Rogernek drukkoltam. Elvtelenül. Disznó módon. Mint mindig.
Az volna fontos, és ez az amit nem értek, hogy hogyan lehetett másra figyelni, mint rájuk?
Bármi másra.
Mert az első két játszmában még csak-csak, vagy az ötödikben, de pont a negyedikben?
Ahol olyan teniszt láthattunk, amilyet azért csak nagyon-nagyon ritkán, hiszen már az sem megszokott dolog, hogy valaki konkuráljon a legjobb Roggal, Berdych pedig időnként még túl is játszotta.
Az azonban, hogy akkor mégis, hogyan fordított Roger, az nem nehéz kérdés.
0-2 után jött 150 labdamenet, amiből mindössze nyolcat rontott el. Törvényszerű volt azt gondolom, hogy ezzel felőröli Tomast. Aki ahhoz képest, hogy mekkora nyomás alatt játszott, még így is döbbenetesen jól tartotta magát.
Egyébként nem először fodított Roger, amióta világelső lett, mint ahogy azt a közvetítésben mondtam, a 2005-ös Nadal elleni Miami döntőröl megfelejtkeztem. Elnézést érte.
Szóval, nem önmagában a fordítás az érdekes, nem annyira a folyamata, hanem annak a kezdete. Továbbá, hogy mi történt addig. Mitől lett 0-2?
Berdych volt-e a rettenetesen jó (igen), vagy Roger a borzasztó rossz (igen)?
Számított-e a hőség (igen), hűvosebb lett-e a harmadik játszmára (nem)?
Én azt gondolom, Tomas az egész mérkőzésen, de különösen az első négy játszmában zseniális volt.
Az azonban, hogy ez mire elég, az függött Federertől.
Ha Rog úgy kezd, ahogy befejezte akkor nem lett volna elég semmire.
Ha mondjuk hozza a saját átlagát akkor Berdych nyer egy játszmát, ha jól játszik. akkor egyet esetleg, mondjuk rövidítésben.
De Federer bűn rossz volt az első kettőben.
Olyan rossz, amilyennek én talán még sosem láttam. Kóválygott a pályán, nem érezte a ritmust, röviden játszott, nem ütött tisztán, stb.
Praktikusan labdát szedett.
Amihez persze kellett valaki, aki szedette vele. A zsenijét mutatja, hogy így is eljutott a tie breakig. Az állapotát pedig az, hogy abban esélye sem volt. Pedig volt 4-4 is, és szetthátrányban volt ugye.
Bevallom, nekem az egyetlen sötét folt a megindulás ott a harmadik elején. A miként. Meg a mitől. Bár lehet, hogy csak így utólag érzékelem az egészet egy pillanatnak, és valójában egy sokkal hosszabb folyamat volt. Hiszen ha belegondolunk, a harmadik játszmában csak a harmadik break volt döntő.
Szóval maradt egy nyitott kérdés mindenképp.
De nem olyan nagy baj az.