Most, hogy Petra feltett egy pár kérdést Rafát illetően, elmerengtem, hogy akkor mégis hogy is van ez.
Én még úgy tanultam, hogy mindenkit meg lehet verni, legfeljebb a nagyon jókat picit ritkábban, de ebben a játékban rettenetesen nagy tudáskülönbség egyenlíthető ki/fecsérelhető el.
Olyan, hogy valaki sose kapjon ki, olyan nem létezik.
Először Rogernél kezdtem gyanakodni, hogy ez még sem biztos, hogy teljesen így van, ahogy ő kezdett uralkodni, az valahogy más volt mint az addigiak. Hozzáteszem gyorsan, Borgnál még pici voltam, tenisszel kapcsolatos emlékeim nagyjából ott kezdődnek, ahol ő befejezte.
Szóval Roger valahogy más volt, még szerencse, hogy már akkor ott volt Rafa, mert ha nincs, akkor még az is lehet, hogy egy álló esztendeig nem kapott volna ki senkitől. Kettejük története azonban egyetlen egy dolgot bizonyít mindennél fényesebben.
Azt, hogy minden tenisznek van ellenszere, hogy mindenre létezik válasz.
Roger szinte tökéletes, agresszív játékára jöhetett Nadal lényegesen defenzívebb, de félelmetesen stabil alapvonaljátéka. Párosítva az eszeveszett gyorsaságot a döbbenetes állóképességgel. Létrehozva ezáltal azt a kombinációt, amit az egyetemes sport történetében eddig nagyon kevesen hoztak még létre.
Ha egyáltalán létrehozta már valaki.
Persze ennek a sztorinak van egy elég erőteljes lélektani vetülete is ne feledjük, ahogyan nőtt csak nőtt csak nőtt Roger Rafa-fóbiája (és még azt is megengedem, hogy ez az érdekesebb mese), de azért mégiscsak ott az a bizonyos sportszakmai rész, a lecsupaszított játék.
És egy kínzó kérdés:
Nevezetesen, hogy akkor mégis hogyan lehet megverni Rafael Nadalt salakon?
Az, hogy van kérdés, az azt mutatja, hogy szerintem van válasz is. Magyarul, hogy szerintem meg lehet verni. És nem csak akkor amikor sérült, és nem csak akkor, amikor esetleg nem akar nyerni.
Pillanatnyilag olyat, aki magasabb szinten művelné azt, amit ő csinál, aligha találni. Olyan aki gyorsabb lenne, aki tovább bírná, akinek az pörgetései rögtön a lelátóra pattannának, olyan jelenleg nincs a mezőnyben. 
Úgyhogy szerintem más irányba kell keresgélni.
Megint az ellenpontot kell keresni.
Ahogy ő az ellenpontja lett Roger teniszének.
Furamód, azt hiszem még mindig a legjobb Federer teniszét tudnánk előkaparni (az ellenpont ellenpontja, szerintem ez már majdnem olyan mintha Konfúciuszt olvasgatnánk. Vagy nem tudom kit.) Csak nem ártana, ha még egyszer el tudná felejteni ebben az életben, hogy ki áll a háló másik oldalán.
De azt ő már aligha fogja tudni.
Nem ártana talán egy picit keményebb első adogatás sem, bár ebben azért nem vagyok teljesen biztos, meg egy picit kiegyensúlyozottabb alapvonaljáték, pláne fonák oldalról.
Valahogy úgy hiszem, hogy olyan játék kellene, mint amilyen teniszt játszott ellene JMDP Miamiban, vagy Tsonga tavaly Ausztráliában. Valahogy ugyanezt kéne végigcsinálni, egy másik borításon, egy lassabb pályán, magasabbra pörgő labdák ellen, éppen ezért sokkal keményebben és sokkal türelmesebben.
Izomból, de ugyanakkor higgadtan, viszont hiba nélkül.
Mindössze ennyi. Ja meg szerintem kétkezes fonák.
Meg lehet csinálni.
Csak mocskos nehéz.